A rádió mostantól a 7tv képújságja alatt hallgatható.

Rólunk szólva... belehalunk a jelenlegi gazdasági helyzetbe!
Mentsd meg egyetlen rádiónkat, a Puszta Rádiót!
Adományozz, és segíts minket!
Számlaszámunk: 52800021-12001417

Ahogyan Pityi Anna átéli szomorúságunkat:

Bizonyosan hallottak arról, hogy kedvenc rádiójuk talán örökre elhallgat. Igen. A változás nem mindig jó, mi is érezzük kollegáimmal együtt, a bőrünkön. Tudják, minden Puszta rádiós dolgozó, műsorvezető, technikus, ezt önszorgalomból csinálja. Nekem azt mondta a főszerkesztőm, amikor jelentkeztem, hogy ez olyan, és úgy képzeljem el, mintha minden alkalommal focizni járnék. Mi ide jövünk. Nekünk ez hobbi, szerelem, valami olyat tenni és csinálni, tevőlegesen másokért, ami belőlünk is a legjobbat hozza ki. Talán én vagyok a legfiatalabb és legtapasztalatlanabb műsorvezető, az én élményeim a legkevésbé fontosak a rádió történetében. Mégis, engedjék meg, hogy elmondjam, mit érzek, amikor készülök egy adásra. Elsősorban be kell iktatnom rohanó életembe a gondolkodást. A magam szédült tempójában ez nem egyszerű vállalkozás . Tudják, én is sokat dolgozom, ha ez mondd valakinek valamit, egy hónapban kb 2-3 napot nem, a többi mindig valahol altatok. Vagy ide jövet teszem le a munkát, vagy itt végezvén megyek éjszakára altatni valahova. Közben Gyereket nevelek, küzdök az elemekkel, s kellően bölcs az élet, mert mindig megtanít valami alázat féle tanulságra. Szó, mi szó, nem panaszkodom. Miután soha nincs semmire kellő időm, és ezt a focizást a gondolatokkal mégis nagyon akartam bevonni az életembe, azt találtam ki, hogy rendszeresen felkelek hajnalban, 4 óra körül, hogy megtudjam írni az adás szövegét. Vagy ügyeletben, két műtét között. Vagy vezetés közben két munkahely között. És ha nagyon akar valamit az ember, előbb-utóbb belejön és el kezd működni. Az utolsó simításokra általában a parkolóban várakozva, vagy az adás előtt percekben jut időm, és akkor szokott velem az történni, hogy összekeverem a jegyzeteimet. Vagy elveszítem a negyedik oldalt, és őrült lapozás hallatszik az éterben. Vagy egy alkalommal megpróbáltam számítógépről olvasni egy cikket, amit összeállítottam, megvágtam, kimazsoláztam, hogy érthető legyen, erre az adás közepén, a cikk mennyei mondandójánál kikapcsolt a számítógépem, mely már annyira kopott és hangos, hogy visszakapcsolását csak húzós morajlással lehetett kivitelezni. Vagy amikor beszorult a dal a zenedobozva. Vagy annyira kellett röhögnöm technikus kollegámra nézve, hogy elkezdtem önkéntelenül bökdösni, mert olyan résznél jártam az olvasásban, amin előtte kivigyorogtuk magunkat alaposan. Mert van itt egy helyi mentsvár, Holéczi Panni, aki csak megszólalni nem akar, de mondanivalója, tapasztalata rengeteg van! Általában itt lapít mellettem, integet, figyelmeztető jelzéseket ad, ha elrontok valamit, vagy épp a zenei betét alatt megkérdezi halálos nyugalommal, hogy mit is akartál mondani? Vagy, hogy hova sietsz? Miért kapkodsz? Vagy főnökünk Lucy sem piskóta! Nem beledobott a mélyvízbe, hanem beletaszigált, hogy legyen sikerélményem. Itt ült velem az elmúlt hónapokban számtalanszor, és őszinte lelkesedéssel támogatott, néha belegyalogoltam is a tiltott zónákba. Finoman egyengette a munkám, és ha belezavarodtam, a szeméből olvastam ki, hogy "köpd ki, majd kivágom..." Remek kollegáim vannak! Csodálatosak! Tudják, néha meghallgatjuk egymást, mert mindig tanulunk egymástól. Balogh Tanár úrtól mindent, a múltat, jelent s jövőt, még az életben maradást is meg lehet tanulni! Szilágyi doktortól, Holéczi Gyuritól globális világ és életszemléletet, a vélemény alkotás mesterségét leshetjük el! Lucy és Koós Zita utánozhatatlan gyöngyszem, Dániel Szabó Ilona, Asztalosné Erzsike és a többi kedves kollegám, olyan mélységekbe és ismeretekbe kalauzol, ahová nem mindig mennék el magamtól, segítség és útmutatás nélkül. Hiszen, rohanok. És is rohanok tovább az életemen... Hiszem, hogy ez a Rádió, minden munkatársával, minden eszmeiségével, minden kimondott szavával Önöket szolgálja, Önökért van. És azt tudom mondani, hogy ha elhallgatunk, akkor a döbbenet kívül, a tudás, a szeretet is bennünk marad. Mi is szegényebbek leszünk Önök nélkül! Emlékeznek, egy spontán alkalommal előkerestem Önöknek a Gyűrűk urából Pipin dalát. Ő a legkisebb és iszonyú bajkeverő Hobbit a történetben. A nagy csata előtt, a király, akinek ép elméje már igen csak kérdőjeles, ráparancsol Pipinre, hogy énekeljen. És Pipin elképesztő józansággal, ember feletti tisztasággal énekelni kezd. A téboly és mészárlás utolsó józan pillanatait köszönhetjük neki. Akkor is úgy éreztem, hogy ez a dal, az egyetlen a világban, ami még szól az emberekért. Ha kinyitják a fülüket, meg fogják hallani, ebben az alig egy perces dalban, hogy igazam van, Önökért szól, miképpen a Puszta Rádió is...

Pityi Anna - Én Idő műsorvezetője a Puszta Rádióban.

Megújult a Puszta Rádió honlapja!

A Puszta Rádió a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének tagja: www.szabadradio.hu

A Puszta Rádió elérhetőségei:
E-mail: pusztaradio@pusztaradio.hu
Telefon: 76/363-179
SMS szám: 20/312-6935